Ma a fiam szegedi korosztálya játszott az U18-as bajnokságban. Bár az én gyerekem már nem ebben a csapatban játszik, mindig figyelemmel kísérem a meccseiket. Az egykori bajtársak küzdelmét.
A mai meccs az UTE ellen most ért véget!
12-0
Kapura lövések száma: 76-1 !!!
Tehát 12 gól kapott a csapatunk 76 lövésből, miközben mi egyet lőttünk kapura!
Mégis! Én szeretnék őszintén gratulálni ennek a 11 gyereknek, aki hősiesen végigküzdötte ezt a mérkőzést.
Látatlanban is hatalmas dicséret jár nekik! Név szerint, mindenkinek!
Miért?
Mert ők azok a leghűségesebb szegedi srácok, akik évek óta már erre a sorsra vannak ítélve, mégis felülnek a buszra hétről-hétre. Mert szeretik ezt a sportot.
Akárhogy is menedzselték őket éveken keresztül.
Az ő sorsuk már legalább 7-8 éve megpecsételődött. Akkor, amikor a szegedi hoki reménytelensége miatt szinte mindenki abbahagyta a 2000-2001-es korosztályban a hokit, vagy -a befektetett éveket féltve- megpróbált tehetségéhez mérten elmenekülni innen.Már 16 évesen megszűntek itt a csapatok.
Szegeden réges-régen volt olyan korosztály, aki egyáltalán eljutott eddig. Az U18-ig. Amikor a "kölyök" csapatok már 10-12
emberrel kerültek fel a nagypályára, biztosan tudták ez a sors vár minden korosztályra. Ilyenkor a csapatok még egydarabig vergődtek a feljátszókkal kiállva, de aztán annyi.
Vége.
Többnyire U16-ra mindenki szögre akaszthatta a korikat. Pedig ebből a sportból nehéz kiszeretni.
Ma nem volt közös U18-as csapat. A DAB -majd kiderül miért- csak a kapus erejéig tudott hozzájárulni a jégre lépő szegediek névsorához. Tehát ma megtudtuk, hogy -feljátszókkal is alig két sorral- mit tudott volna felmutatni az előző szakvezetés. Ennyit.
A fiúkat viszont hatalmas dicséret illeti!
Kitartásukért, a sport szeretetéért, áldozatukért, hűségükért...
Kinek lenne ez most ez az egyesület vonzó? Vagy kinek volt régen!?
Ki fejlesztett a szegedi hokin bármit is az elmúlt 25 évben, hogy ide vonzó legyen gyereket hozni vagy épp társulni?
Mi palánokot javítottunk más csarnokot épített. Így a különbség csak tovább növekedett az élvonal és köztünk.
Máshol felvirágzott a hoki, Szegeden pedig leáldozott. Pedig az ország 2. legnagyobb vidéki városa vagyunk.
Debrecen, Miskolc szintjén kellene lennünk. Leszünk is...
Ehhez viszont idő kell. 1,5 év alatt nem lehet sarkából kifordítani a világot. De azért megpróbáljuk.
Amikor eljött a lehetőség pillanata, mi, vesztes szülők annak drukkoltunk, hogy létre jöhessen egy olyan változás, ami minket és gyerekeinket már nem ment meg, de az utánunk jövő korosztályoknak megteremti a lehetőséget, hogy legyen jövő a gyerekek előtt. Egy másik szemlélet, új felfogás és lendület.
Most másfél év után azt tudom mondani a múlt ismeretében, hogy látom ezt a lehetőséget. Az utánunk jövőknek és a kétkedőknek pedig azt tudom mondani, hogy ez a mai U18-as "kudarc" megmutatja a múlt folytatása hova vezetett volna számotokra is! Ez ment az elmúlt közel 20 évben. Nem kell messzire menni!
A fiatal szegedi edzőitek mind hatalmas tehetségek voltak. És magukra maradtak... elfogytak mellőjük a csapattársak.
Ezt játékot leginkább 21-en játsszák!
Szegeden csak a legfanatikusabbak maradtak a sport mellett, de végül lemaradtak a korosztályukhoz képest, mert ha valaki legalább U18-ig nem tud rendszeres bajnokságban játszani, nem fejeződhet be a ennek a játéknak a tanulási folyamata. Főleg a játékelmélet, a játékrendszerek.
Lássuk meg a változásokat!
A változásokat, amik nem zökkenőmentesek, de innovatívak és meg fogják teremteni a lehetőségeket a minőségi ugrásra.
Ha a mostani szülők segítenek gyorsan, ha nem!? Akkor lassabban, és a változások gyümölcsét se a mostaniak fogják élvezni.
Lehet mindent kritizálni, de a nagy egészet kell vizsgálni. És ez a jövő, ígéretes jövő!
Apukák, anyukák! Tartsatok össze minden korosztályban! A gyerekeket neveljétek összetartásra, egymás megbecsülésére! Minden kis hokis különböző ütemben fejlődik. Aki most hátul van lehet elől, és fordítva is! Senkit se közösítsetek ki.
Ha a szorgos hangyák nincsenek egy csapatban a legügyesebbek mellett megbecsülve, a hangyák elhagyják a bolyt,
a szuper-tehetségek meg mehetnek egy másik városba hokizni. Nem lesz csapatuk. Hiába tehetségesek! Ne akarjátok ezt!
Mi végigcsináltuk. Nem egy nagy boldogság 15 évesen elengedni a gyereket.
Öröm az ország legjobb hokis akadémiáira vinni a gyereket, de este, mikor az üres ágyát nézed elgondolkozol,
hogy talán lehetett volna másképp is.
Itt a lehetőség felzárkózni, és helyben felépíteni egy erős egyesületet.
Mindenki tegye hozzá amit tud!!!!
Száz szónak is egy a vége:
GRATULÁLOK Az U18-as csapat helytállásához!!! SZÉP VOLT FIÚK! Le a kalappal! Ma mi voltunk a jamaikai bobcsapat,
de büszkén lehet hazajönni!
Tavaly a Fehérvárral közös U18-as csapat egy 20-ast kapott az UTE-tól.
Nektek nincs miért szégyenkezni!
Üdvözlettel: HAJDU BALÁZS
- 13 évig szegedi hokis szülő-
