A szegedi jégkorongsport jeles évfordulóját ünnepli 2019-ben: 30 évvel ezelőtt, 1989. januárjában volt Szeged történelmének első hivatalos, magyar bajnokságban játszott mérkőzése. Az évforduló alkalmából 2019. január 13-án egy megemlékezést szervezünk, amely 15 órakor kezdődik a városi műjégpályán a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű OB II-es bajnokija előtt. Cikksorozatunkban pedig a harminc évvel ezelőtti résztvevőkkel sztorizgatunk, most éppen Kalocsa Lászlóval.
– Én voltam a szegedi klub első olyan játékosa, aki szerepelt korábban az OB I-ben – kezdte visszaemlékezését Kalocsa László, aki a kezdetektől részese volt a szegedi hokinak. – Bánáti Tomi és Rigó Lehel hívott, és ez akkoriban tényleg szerelem volt a sportág iránt, hiszen nemhogy fizetést nem kaptunk, de esténként 50 forintot fizettünk, hogy megcsinálják utánunk a jeget. A csapat 1988 elején alakult, én októberben igazoltam ide, így az 1989 januárjában lejátszott első meccsen már játszottam.
Kalocsa egyébként azért került Szegedre, mert 1987-ben megsérült a gerince, így abbahagyta az OB I-es hokit, fél évet egyáltalán nem játszhatott. Felköltözött Budapestre, majd a hívó szó miatt Szeged felé vette az irányt.
– Az élvonalbeli hokiban nem láttam perspektívát, nem akartam arra áldozni az életemet. Szegeden viszont új gárda alakult, a játék mellett állást kaptam, jó lehetőséget kínáltak. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Rigó Lehellel tettük le a csapat szakmai alapjait, és játéktudásban is vittünk némi színfoltot a meccsekbe, Tomi pedig a technikai részt irányította.
A Kacsa becenevű szakember nem olyan régen hagyta abban a játékot, emlékei szerint 2011 környékén még játékos-edzőként vezette az akkor Tisza Volán SC, majd Tisza Volán Szegedi Vízmű néven szereplő együttest.
– A jelenlegi OB II-es csapatból még többekkel szerepeltem együtt. Az edzősködést is itt kezdtem, előbb csak a felnőtteknél, majd a nulláról felépítettük az utánpótlást.
A csapat sok szép sikert élt meg a legutóbbi évtizedben.
– Megnyertük az OB I/B-s bajnokságot, ráadásul úgy, hogy a rájátszásba pont nélkül kerültünk be. Előbb a Debrecent, majd a döntőben a MAC csapatát múltuk felül. Ennél azonban nagyobb eredménynek tartom, hogy háromszor bronzérmet szereztünk a szerb élvonalban. Az OB I/B-s bajnokságot kinőttük, Szerbiában viszont erősebb ellenfelekkel csaphattunk össze. Ott voltak olyan együttesek, amelyek befértek volna a magyar élvonalba. Nem volt egyszerű elfogadtatni magunkat abban a sorozatban, de megérte, hogy váltottunk.
A január 13-i jubileumi megemlékezés fő eseménye az lesz, hogy az 1988 és 1993 közötti igazolt szegedi játékosokból álló öregfiúkcsapat egy barátságos meccset vív az akkori örök rivális Debrecen hasonló korosztályú együttesével. De most úgy tűnik, hogy Kalocsa nélkül.
– Mindkét combizmom kétszer volt elszakadva, és nem is vagyok edzésben, nem hiszem, hogy lenne értelme erőltetni a játékot. Ettől függetlenül ott leszek az eseményen, jó lesz találkozni a régi társakkal – tette hozzá Kalocsa László.
Címlapkép: szegedma.hu
