Hírek
Kezdők (3-8)
Szupermini (U-8)
Mini (U-10)
Előkészítő (U-12)
Kölyök (U-14)
Serdülő (U-16)
Ifjúsági (U-18)
Felnőtt
Amatőr

Jövőre lesz 30 éves a jégkorongcsapatunk, amely 1989-ben Szegedi MHSZ néven kezdett játszani, majd 1996-ban került a Tisza Volán SC-hez, amelyhez szakosztályként a mai napig tartozik. A múltról, a jelenről és a jövőről Kővári Árpádot, a Tisza Volán SC elnökét kérdeztük.

– Mi a kedvenc emléke a hőskorból?

– A kilencvenes években a Tisza Volán SC átalakuláson ment keresztül: korábban több szakosztályunk volt, asztalitenisz, labdarúgás, salakmotor, ám akkorra csak a kézilabda maradt. Jól elvoltunk, az elnökség nem keresett senkit, ám valaki felvetette lehetőségként a jégkorongot. Már akkor is jól csinálták a dolgokat, Bánáti Tomi még játékos volt, mellette Lippai Pál, Kalocsa László és Szeri István vette kezébe a sportágat, amely csatlakozott egyesületünkhöz. Önálló, külön szervezetként dolgoztak, külön pénztárral, vezetőséggel, de a végelszámolás a Volánnál történt. 

– Végig figyelte a csapatot?

– Persze. Szegeden a hoki kicsit annak az áldozata, hogy túl sok sportág van jelen, így a „tortából” csak kis szelet jutott neki, periférián maradt. Hatalmas problémát jelentett – szerencsére ez már nincs így –, hogy mindössze négy hónapig volt jégfelület, amely gyerekszemmel nézve sem ideális. Októberben elkezdte valaki, belelkesült, majd februárban szóltak neki, hogy keress valami más elfoglaltságot. Így nem lehetett előrelépni. 

– Ez a jégpálya „bűne”.

– A pálya a tervezéskor a szocialista munka áldozata lett: mindent belepakoltak, hogy minél hamarabb legyen meg, és hogy jégpályának lehessen hívni. Viszont az egyre modernebb csarnokok miatt az országos bajnokságot is hosszabb időre írták ki, Szegeden nehéz volt végigvinni a szezont. Éppen ezért nem lehetett komolyabb csapatot összerakni. Két éve, amikor Pápai Mikiék átvették az egyesületet a szövetség javaslatára, sok új lehetőség nyílt, a taós fejlesztésekből pedig szépen halad előre a szakosztály, óriási átalakítások voltak a pályán, és még nincs vége. Itt a lehetőség, hogy újra legyen valami!

– Mi kell még ehhez az előrelépéshez?

– A harmincadik évre minden adottság meglesz, amire szükség van, de kell találni egy tehetős támogatót. Nem feltétlenül Szegeden, vagy a környéken, országos szinten lehet gondolkozni, ez a kézilabdacsapatnál már bevált. Ebben kell nekünk is fejlődnünk a szövetség segítségével. A hoki látványos, férfias sport, erre vevők a szegediek. Amikor voltak felnőttmeccsek, ezren, ezerkétszázan rendszeresen kimentek megnézni, azaz a szurkolótábor megvan. Ki kell őket szolgálni. 

– Személy szerint mit szeret a jégkorongban?

– Még Pesten tanultam és a Fradiban kézilabdáztam, amikor volt két hokis évfolyamtársam. Zseniálisak voltak a Kisstadionban rendezett rangadók, sokat jártunk meccset nézni, megszerettem a sportágat. Amúgy nincs olyan labdajáték, ami ne érdekelne, én a hokit is ide sorolom. Labdarúgóként kezdtem, utána kézilabdáztam, de kosárlabdában is voltam megyei válogatott, szóval ha labdáról van szó, akkor minden jöhet. Ami a hokiban zavar, az a közvetítés: egyszerűen nem látom a korongot. Más sportágban meg tudták oldani, hogy élvezhetővé tegyék a tévénézőknek, itt nem. De például vízilabdában sem tudom, mikor miért fúj a játékvezető, ettől függetlenül azt is szeretem.

– Manapság már ritka a Tisza Volán SC-nél kialakított szerkezet, a szakosztályok tömörítése. Nehéz egy ilyen egyesületet működtetni?

– Jelenleg három szakosztályunk van, a kézilabda és a hoki mellett a karate, utóbbi kisebb létszámmal. A vezetőség leosztja a munkákat azoknak, akiknek kell, a szakmai részért pedig a szakosztályok felelnek. Nem ördögtől való dolog ez a felépítés, maximum annak, aki annyira karizmatikus, hogy nem tud alkalmazkodni, nem akar betagozódni. Nálunk az a rendszer, hogy nyitva áll a kapu: ha valaki talál jobb lehetőséget, mint amit mi biztosítunk, azt jelzi nekünk, leülünk, megbeszéljük, és békében elválunk, persze csak úgy, ha az egyesületnek ebből nem keletkezik kára. Senkit nem tartunk itt akarata ellenére.

– Milyen jövőt jósol a sportágnak Szegeden?

– Mikit régről ismerem, elismerem a munkáját. Gond nélkül együtt tudunk dolgozni, a taós beruházások pedig szépen haladnak előre. Komoly tervek és lehetőségek vannak még a szegedi hokiban.

Címlapkép: delmagyar.hu