Veretes múlt, reményteli jövő a szegedi hokiban

 

Egyetemistáktól az első bajnokiig

Szeged a napfény városa, ennek ellenére évtizedes múltja van itt a jégkorongnak: a Kolozsvárról Szegedre költözött egyetem hallgatói már az 1940-es évek elején hokimeccseket játszottak egymás között. Ahhoz, hogy bajnoki rendszerben induljon a szegedi csapat, szükség volt a jégpályára, ezért csak 1989. januárjában rendezték meg Szeged történelmének első hivatalos, magyar bajnokságban játszott mérkőzését. Ennek harminc éves évfordulóját gálamérkőzéssel ünnepelték meg 2019-ben. Az eltelt évtizedek munkája öt másodosztályú bajnoki címet hozott.

 

Debrecenben jött össze az első siker

Az első bajnokit MHSZ Szeged néven játszotta a gárda az Újpesti Hunyadi SE ellen az akkori OB II-ben. A játékos-edző Rigó Lehel, becenevén Lecsi volt, az első gólt Szalontai Csaba szerezte, az első győzelem a harmadik fordulóban, Debrecenben született meg, a csapat pedig végül a negyedik helyen zárt. Már a legelső szezonban jégre léptek a sportág olyan meghatározó helyi alakjai, mint Bánáti Antal és Kalocsa László, azaz Kacsa.

 

1991 – az első bajnoki cím, 1000 néző előtt

Egy évvel később megcsípte a bronzérmet az MHSZ Szeged, a következő szezonban pedig az MHSZ megszűnése miatt Szegedi Jégkorong SC néven indultak – ekkor igazolt Szegedre a sokszoros válogatott Pápai Miklós, aki jelenleg a szakosztály vezetője. 1991-ben előbb a Keleti csoportot nyerte meg a szegedi gárda, majd a Debrecen elleni fináléban a bajnoki címet is elhódította telt ház, 1000 néző előtt.

 

Aranyérem, megszűnés, újabb arany

A folytatásban Szegedi Manager’s JSC, majd Papagáj JSC néven indultak – mivel az élvonal túl nagy terhet jelentett volna, maradtak az OB II-ben, ahol ezüstig jutottak. A következő idényben összeállt a Pápai, Leleszi Zoltán, Alekszandr Kulikov trió, amely komoly nevet szerzett magának a teljesítményével. A szegedi jégpályát átmenetileg be kellett zárni, így 1993-ban a második bajnoki cím megszerzése ellenére elbúcsúzott a város a hokitól. Két szezon kimaradt, majd a Papagáj JSC visszatért a pályára, köszönhetően Komjáti Endre klubelnök, Bánáti Antal szakosztályvezető, valamint Rigó Lehel áldozatos munkájának. Ennek a harmadik OB II-es bajnoki cím, valamint a feljutás lett a jutalma 1996-ban.

 

Színre lép a Tisza Volán, irány a magyar élvonal

Ezen év júliusában jelentették be, hogy az OB I-ben már a Tisza Volán Rt. támogatásával indul a csapat, azaz innen számítható a jégkorong volános időszaka. A jogutódként a bajnoki címek örökét továbbvivő Tisza Volán SC első sikerét a második meccsén aratta az újpestiek ellen. Emlékezetes győzelem volt a később bajnok Dunaferr elleni, hazai jégen elért 4–3 is, amelyen az ukrán légiós, Szilivinszkij mesterhármast ért el. Az 1996–1997-es élvonalbeli bajnokságot a negyedik helyen zárta az együttes, a Magyar Kupában pedig szintén a legjobb négyig jutott – a Miskolc elleni elődöntőt a legendák szerint háromezren látták a helyszínen.

 

2010 – győzelem a semmiből

A Tisza Volán 1998-ban újra bajnok lett, ismét a másodosztályban, ez már a negyedik siker volt a sorban. Az ötödikre aztán tizenkét évet kellett várni: 2010-ben csak a negyedik helyen jutott be az akkor már OB I/B-nek nevezett másodosztály rájátszásába Kalocsa László edző együttese, hatalmas bravúrral mégis sikerült azt megnyernie. Előbb a Debrecent, majd a döntőben a MAC csapatát múlták felül.

 

Szerbiai kalandozás

A 2012–2013-as szezont Tisza Volán Szegedi Vízmű néven még a másodosztályban töltötte az együttes, majd a következő idénytől belekóstolt a szerb élvonal küzdelmeibe, ahol háromszor bronzérmet szerzett. „Az OB I/B-s bajnokságot kinőttük, Szerbiában viszont erősebb ellenfelekkel csaphattunk össze. Ott voltak olyan együttesek, amelyek befértek volna a magyar élvonalba. Nem volt egyszerű elfogadtatni magunkat a sorozatban, de megérte, hogy váltottunk” – nyilatkozta erről az időszakról Kalocsa. 

 

Az élvonal a hosszú távú cél

A szakosztály élére 2016-ban neveztek ki új vezetést, azóta irányítja a szakmai munkát Pápai Miklós. Az első két szezonban felnőttcsapat nem volt, az utánpótlásra koncentrált a klub, majd 2018-ban elindultak az újra OB II-nek nevezett másodosztályban Goodwill Pharma Szegedi Vízmű néven. 2019-ben az alsóházi rájátszást megnyerve szereztek ötödik helyet, 2020-ban pedig a bronzéremért játszhattak volna, ha a koronavírus-járvány miatt nem szakad félbe a szezon, így zártak végül negyedikként. Hosszú távon Pápai Miklós és a támogatók egyaránt az élvonalba kerülést tűzték ki, ennek fontos állomása az Andersen Liga, ahol 2022 óta szerepel az együttes.

 

NYILATKOZATOK

 

Bánáti Antal: Életem legszebb harminc éve volt

A szegedi hoki Minarik Edéje – sokszor csak így emlegetik a szegedi jégkorongot megálmodó és megvalósító Bánáti Antalt, aki játékosként, szakosztályvezetőként ahol tudott, segített a sportágnak három évtizeden keresztül. 

– Nálam 1986-tól számítódik a történet, akkor kezdtünk formálódni, edzeni. Egészen 2016-ig vezettük a klubot két jó barátommal. Eltelt harminc év, és életem legszebb harminc éve volt ez. Akkor még nem volt szó pénzről, a felszerelést is mi vettük magunknak, a jégkorong szeretete miatt csináltuk. A játékosokat a kezdeti időszakban a kiskundorozsmai jégről hívtam el, hogy lenne-e kedvük csapatban játszani. A felszerelést Szlovákiából csempésztük át az egyetemi síbusszal, és minden évben újra kellett élesztenünk magunkat, mert nem volt olyan anyagi hátterünk, mint a nagy kluboknak. De mi így is csináltuk, mert éltünk-haltunk a jégkorongért. Később jött a fordulópont, Lippai Pál polgármester biztosított számunkra egy jégkezelő gépet. Ha azt nem kapjuk meg, most nem lenne miről beszélnünk – emlékezett vissza a hőskorra Bánáti Antal.

 

Komjáti Endre: Nem poroszkálunk, csapjunk a lovak közé

A labdarúgás világából érkezett a szegedi hokiéletbe Komjáti Endre, aki 1990-ben lett a Szegedi Jégkorong SC elnöke, majd 1998-ig vezette azt. Szervezőmunkájával a csapat működtetésében, valamint négy bajnoki cím megszerzésében volt oroszlánrésze.

– A rendszerváltás után egyesületet kellett alapítani, ekkor keresett meg Bánáti Tomi barátom, aki felkért elnöknek. Igent mondtam, azzal a feltétellel, hogy nem poroszkálunk, csapjunk a lovak közé, irány az OB I. Ez hat évvel később meg is valósult. Remekül működött a vezetői triónk: Rigó Lehel volt az elnökhelyettes, Tomi a szakosztályvezető, mindenről hárman döntöttünk, azt tettük, amire legalább ketten szavaztak. A fejlődésben nagy szerepe volt, hogy sikerült Pápai Mikit leigazolni Jászberényből, emlékszem, hárman mentünk el érte tárgyalni. Rajta keresztül jöttek a többiek, hirtelen Szekeres Adorján és a kapus Bóna István neve ugrik be. Nagy fegyvertény volt a legalább 350-szeres szovjet válogatott Kulikov megszerzése is. Az élvonalban a legszebb emlék a bajnok Dunaferr legyőzése, de ugyancsak szoros meccseket játszottunk a Fradival és a Volánnal. Nyitott jégpályán kezdtünk, Lippai Pál polgármesternek köszönhetően fedték azt be a kilencvenes évek közepén. Szerettem csinálni, ám a lányaim nőttek, az egyik kajakozott, a másik kosarazott, így nem jutott rá elég időm, ezért mondtam le. Azóta sem volt a magyar élvonalban a hokicsapat, szurkolok, hogy ez újra összejöjjön. 

 

Pápai Miklós: Építeni szeretek, ehhez türelem kell

Az év jégkorongozójaként, a válogatott akkori sztárjaként került Szegedre 1990-ben Pápai Miklós, aki már első évében bajnok lett a szegedi együttessel. A szakosztály élére 2016-ban nevezték ki vezetőként.

– Egy olyan nagyvárosnak, mint Szeged, tényezővé kell válnia a magyar hokiban, de az Erste Ligáért még sokat kell dolgoznunk. Olyan biztosan nem lesz, hogy összevásárolunk húsz játékost csak azért, hogy legyen csapatunk. Ennek nincs értelme. Azt szeretném, hogy szegedi gyerekeknek lehessen szurkolni, akikhez persze néhány erősítésre szükség van, de a magot a helyiek adják. Építeni, nevelni szeretek, ehhez türelem kell. A 2016 óta eltelt időszakban igyekeztünk megnövelni a bázist, örömmel mondhatom, hogy az utánpótlás létszáma hamarosan eléri a kétszáz főt. Emellett az infrastruktúra fejlesztésére áldoztunk rengeteget. Kicseréltük a palánkot, a hűtőrendszert, a világítást, elkészültek az új öltözők, orvosi és játékvezetői szobák, valamint a sátras tanpályánk, így már augusztus elejétől május végéig tarthat a jeges szezon. Mivel szponzorainkkal, illetve a várossal is jó a kapcsolatunk, nyugodtan dolgozhatunk.