Januárban ünnepelte jeles évfordulóját a szegedi jégkorongsport: 30 évvel ezelőtt, 1989-ben volt Szeged történelmének első hivatalos, magyar bajnokságban játszott mérkőzése. Az évforduló alkalmából György József is jelezte, hogy mint a csapat első játékos-edzője, köszörűse és örökös támogatója, beszélne a hőskorról.
„Elmúlt 50 éve, hogy életem egyik csillaga a jégkorong. Hatévesen kezdődött Budapesten, a Központi Sportiskolában (KSI) Orbán György keze alatt. Emlékszem a napra, amikor a Kisstadionban 9 évesen apám szeme láttára a sisakomat érte egy lőtt korong. Az esésen kívül semmi bajom nem lett, de apám eltiltott a hokitól. A következő szezonban titokban a Dózsába mentem, ott nem kértek szülői engedélyt a felvételhez, és a szerelést sem kellett hazavinni. Egy év után lebuktam otthon, de apám megenyhült...”
„Így folytattam rövid ideig a Fradiban, a Székesfehérvári Volánban, majd a BVSC-ben, amelyik csapatot örökre a szívembe zártam. Az ifjúsági korosztályba visszajátszó felnőtt legendákkal játszhattam, és váltókorosként néhány meccsre betettek a felnőttcsapatba is. Kis Tibor, Pintér Gyula, Póznik György, Szajlai László, Terjék István, Zsitva Béla – velük egy jégen mindent ki kellett adni magamból.”
„A sportállás helyett a műszaki pályát választottam, így pár évig nem volt hoki. Az egyetemi évek alatt két szezont a Miskolci Kinizsiben játszottam, Lukács doki alapító szerint én voltam az első leigazolt volt profiligás a formálódó csapatban. Zsitva Béla példaképemmel Miskolcon is játszhattam egy szezont, azután visszatérve Budapestre abbahagytam a játékot.”
„1986. október 18-án költöztem Szegedre. Azt gondoltam, végleg szögre akaszthatom a korit az alföldi városban. Újdonsült kollégáim nevetve újságolták a Szalámigyárban, hogy 10 év vajúdást követően novemberben nyílik a műjégpálya a munkahelyemtől 200 méterre! Innen már rövidke út vezetett ahhoz, hogy megszülessen a szegedi jégkorong.”
„Bánáti Antal és Csanády Zsolt barátaimmal a jégpályán ismerkedtünk össze, azóta is szívbéli sporttársaim. Hármunkat tekintem a csapat alapítóinak. Az első években műkedvelő társaságként érlelődött a csapat. Közben elvégeztük Bánáti „Tomival” az edzőit, és egyszer csak a bajnokságban találtuk magunkat. Ott már nagyon komoly erősítéssel szerepeltünk, mert addig több hullámban megérkezett Szegedre a jászberényi különítmény, Darók Sándor, Forgács Zoltán, Kalocsa László, Redler Attila, Rigó Lehel. És amit még ma is alig hiszek el: Pápai Miklós, aki a magyar jégkorongozás többször megkoronázott királya!”
„1992-től nem veszek részt a versenysportban, 2013-ban átélt térdműtétemig aktív öregfiúként kergettem a pakkot. Mindig tudtam, hogy egyszer újra a hokipályán lesz a helyem, és ez 2019. január 13-án visszavonhatatlanul bekövetkezett. Jó erőben vagyok, már a térdem is rendben, tovább folytatom a szeniorhokit, amíg csak lehet! Felemelő érzés volt a jubileumi rendezvényen látni, hogy ezt a csapatot máig milyen erős sportszeretet és összetartás övezi!”
A képen: György József, Csanády Zsolt és Szalontai Csaba.
