Szeged Megyei Jogú Város 170.000-es lélekszámúval Budapest és Debrecen után az ország harmadik városa megelőzve Miskolc, Pécs és Győr városait. Témánk szempontjából már itt meg kell említeni, hogy szeptember-június közötti időintervallumban több mint 30.000 nappali szakos egyetemi és főiskolai hallgató is tartózkodik a városban. Ide tartozik továbbá, hogy 25 km távolságon belül található az 51.000 lakosú megyei jogú város; Hódmezővásárhely, valamint további városok, így Makó, Mórahalom, Kistelek, Sándoifalva. További 30 km-en belül pedig Csongrád, Szegvár és Szentes, amely városok lakossága a rendkívül szoros gazdasági és kulturális kapcsolatban van a megyeszékhellyel.

Feltétlenül említést érdemel a 47 kilométerre lévő 140.000 lakosú Szabadka, melynek jégkorong csapatával az elmúlt 15 évben élénk kapcsolatot építettünk ki, az elmúlt két évben pedig közös csapataink is szerepeltek a magyar bajnokságban.

Túlzás nélkül lehet tehát állítani, hogy Szeged, Dél-Magyarország fővárosa 350-400.000 fős vonzáskörzetével az ország egyik meghatározó gazdasági, kulturális és sport központjának minősül.

Sportközpont, amint az is igazol, hogy még a jelenlegi helyzetben is élénk tömegsport érdeklődés tapasztalható az Önkormányzat tulajdonában lévő Sport és Fürdők Kft. által üzemeltetett két - télen befedhető - uszoda, nagyméretű sportcsarnok, futballpálya és hozzáépített csarnok, fedett műjégpálya használata iránt. Ezeken kívül az egyetem tulajdonában sportcsarnok és pályák, valamint egyesületi tulajdonban sportpályák vannak.

A minőségi sportot az OB I-es Tisza Volán, ez évtől Pick Szeged kézilabdacsapata, Szeged Beton vízilabdacsapata, férfi és női kosárlabda, férfi teke, férfi asztali tenisz csapatai jelentik, de a második vonalban is számos sportág csapatai és egyéni sportolói szerepelnek.

Ezek közül a városban megmutatkozó érdeklődés alapján kiemelkedik a Tisza Volán SC OB II. osztályú jégkorong csapata, valamint a jégkorong szakosztály utánpótlás szakága. A jelen tanulmány a jégkorong sportfejlesztési programját részletezi, természetesen egyesületi keleten belül, a Tisza Volán SC működésébe ágyazva. Ennek alapján az alábbi részekre tagolódik:

Jégkorongozás Szegeden

Jóllehet Budapesten a Városligeti Műjégpálya 1927-ben Európában elsőként nyílt meg és a magyar válogatott már abban az évben Európa bajnokságon is szerepelt, ám az ország többi részeben még nem sokat hallottak a jégkorongról. Persze az akkori telek még több hónapos lehetőséget adtak korcsolyázásra, és a lapos, mély fekvésű alföldi területeken a vízállásokat es tavakat ki is használta az ifjúság. Már ekkoriban kezdtek faragott ütőkkel a pakk előzményének számító fa-, vagy kődarabokat ütögetni. De ne csodálkozzunk, hiszen mintegy 500 évvel korábbi Brueghel képein már láthatunk hasonló játékosokat.

Elmondásból tudjuk, hogy a Kolozsvárról Szegedre költözött egyetem hallgatói az egyetem mögötti sportpályán már az 1940-es évek elején hoki mérkőzéseket játszottak egymás kozott, sót meg Pallosra is kirándultak, ahol a szabadkai csapattal játszottak a tó jegén.

1947-ben Budapestről Szegedre került Balogh Pál, aki a helyi posta igazgatója lett, és egyben lelkes jégkorong propagátor volt. így aztán nem is csodálható, hogy a Szegedi ostas Sport Egyesület-be szervezte az addig elkülönülten gyakorló játékosokat, akik hetente ketszer a millenárisra utaztak, amíg Szegeden a nyitott pályákon nem lehetett korcsolyázni. Ebben az időben egyébként un. „92 napos telekiről beszéltek, azaz legalább 9 napig biztonsággal lehetett számítani természetes jégre. A városi és környező tavakon túl _ varosig es legalabb 4 iskolai jégpályát lehetett használni az idényben, mindegyik melegedővel és öltözővel is el volt látva. Az alábbi képpel tisztelgünk elődeink előtt, amely az egyik budapesti edzőmérkőzés előtt készült.

Kis felsorolás a résztvevőkről: Dr. Kovács, a kalapos: Balogh Pál, Kertész I. Tranger, Dallos (junior válogatott), Rengei, Krabóth Károly, Orbán „Pufi” a kapus, „Fésűs Papp Józsi, Kertész II., és mások.

A jelenleg 83 éves Rengei László (Cila) így beszél erről az időről: „Lementem a Szukováthy (a későbbi Ady) térre és látom, hogy hoki edzés van. Megállók a kapu mellett, egy kézzel a kapuvasra támaszkodva. Jön a támadás, - hű hogy korcsolyáznak ezek -, a szélső bead, óriási lövés, jön a korong..., de mi ez a fájdalom, térdkalácsom lecsúszik, darabokban! Na, ez jó sport, ezt csináljuk!” Csinálta is, és-.egy év múlva a csapat tagja lett. Igaz neki volt egyedül hokis korcsolyacipője, a többiek műkorcsolyacipőkben játszottak. Ennek ellenére a hivatalos megalakulást követő idényben a Szegedi Postás a Békéscsabát, Győrt, Miskolcot megelőzve országos vidékbajnok lett, melynek érmét itt bemutatjuk.

A budapesti csapatokkal már nem volt ennyire pozitív a mérleg, hiszen pl. az MLK-tól 33:1- re kaptunk ki, igaz mi ütöttük az első gólt!

1951-ben aztán Balogh Pált Budapestre helyezték és így nem valósult meg az általa tervszinten már kidolgozott, a város központjában, a Rákóczi téren felépíteni tervezett fedett műjégpálya, és a jégkorong is lassan elhalt a városban.

A szurkolóknak be kellett érni az újsághírekkel, majd a televízió közvetítésekkel a téli olimpiák és világbajnokságok küzdelmeiről. Megemlítendő, hogy Lhékes István szegedi sportújságíró a 70-es évek elején Amerikában volt rokonlátogatáson, és ettől kezdve, vagy másfél évtizeden keresztül a helyi újságban rendszeres beszámolókat élvezhettünk az NHL meccsekről.

A múlt 1985-ben zárult le, amikor a Városi Tanács műjégpálya létrehozásáról döntött, melynek mielőbbi felépítéséhez a lakosság un. téglajegyek vásárlásával járult hozzá. Egy addig kihasználatlan mélyen fekvő területen, ahol addig rendszeresen korcsolyáztunk, felépült az új pálya kétoldali lelátóval, alatta öltözővel és büfével. A szomszédos szalámigyár a télen feleslegessé váló hűtőkapacitását adta a jégkészítéshez.

A mai napig tartó fejlődés, akkor kezdődött, amikor 1987-ben Szegedre került Bánáti Antal Budapesti Építők egykori játékosa, és megkezdte a jégkorong csapat újjászervezését. Az 1989-90. és 1990-91. OB II. bajnokságban ismét szerepelt szegedi csapat, a Szegedi MHSZ

színeiben, majd a rendszerváltás során feloszlott egyesület Szegedi Jégkorong SC néven alakult meg és három idényben ilyen néven szerepelt.

1993-ban a műjégpálya leválasztásra került a Pick Szalámigyár hűtőrendszerérői, önálló kompiesszoiokát állítottak be, és 1994. szeptemberre az önkormányzat befedette a csarnokot, amely így a második vidéki, az országban pedig a harmadik fedett műjégpálya lett.

A Tisza Volán SC 1996-ban vette át a csapatot, amely ezt követően néhány egymás utáni idényben az OB I-ben szerepelt. Igaz, néhány ukrán és orosz vendégjátékossal, de eredményeire jellemző, hogy Pesten csak 5:4-re kaptak ki a Fraditól, Dunaújvárosban 4:4-et játszottak az Acélbikákkal, akiket Szegeden 4:3-ra le is győztek. A kiváló eredmények azonban nem takarhatták el, hogy hosszú távon csak hazai játékosokra és széles utánpótlás bázisra lehet számítani.

Ezért 2001-től kezdődően folyamatosan az OB I I-ben szerepelünk azzal, hogy 2008-tól ez utóbbit OB I/B-nek hívták. A 2010/11. idényben a Spartak Subotiea csapatával közös csapatban szerepeltünk a magyar bajnokságban, és az utánpótlás korosztályokban is közös csapatok játszottak.