Hírek
Öregfiúk

Egész oldalas interjút közölt a Délmagyarország a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű szeniorcsapatának játékosával, Szeles Imrével. Az Arcélek elnevezésű sorozatban a 61 éves sportember sok mindenről mesélt, mi elsősorban a jégkorongra vonatkozó válaszaiból szemezgettünk.

A teljes interjút itt lehet elolvasni!

– Tényleg a jégdiszkó után edzenek az öregfiúkcsapattal?

– Igen. A feleségemtől néha kérdezik is, hogy nem gyanús-e az időpont. Pedig csak akkor szabad a jégkorongpálya.

– 61 évesen mi viszi rá, hogy éjfélig űzze a pakkot?

– Őrült vagyok, legalábbis vannak, akik ezt gondolják rólam.

– Nem túlzás ez?

– Hogy értse, elmesélem a napomat. Futva megtettem az Algyő–Szeged útvonalat oda-vissza, majd újabb nagy kört teljesítettem kutyasétáltatással, utána elmentem kajakozni, délután füvet nyírtam, ezt követően úsztam, végül jött a jégkorong. 

– Hogyan jött képbe a jégkorong?

– Gyermekként hokibot alakú ággal és konzervdobozzal egy befagyott tavon. Pár cimborámmal rögtön ráéreztünk az ízére. Ugyan csámpásan koriztunk, de így is legyőztük az idősebbeket. Rájöttünk, hogy ez a sportág nem csak zseniális, de egyszerű is: csak passzolni kell, ügyesen ki kell háromszögezni az ellenfeleket. Tizennyolc évesen kerültem Szegedre, rögtön vásároltam is a téglajegyeket, amikor meghallottam, hogy jégpálya építését tervezik a városban. Amikor elkészült, Bánáti Antalék verbuválták a hokicsapatot, csatlakoztam. Kartonpapírból vagdostunk össze sípcsontvédőket, egy Hokibiblia című újság járt körbe, abból tanultuk meg az alapokat. Amatőr alapokon nyugszik a tudásunk, egy tinédzser is leköröz minket, de a mozgás öröme a lényeg. Az adrenalin. A kombinatív játék. A két-három napig tartó izomláz.

Címlapkép: Karnok Csaba/Délmagyarország