Hírek
Felnőtt

Kiváló mérkőzést játszott a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű az OB II-es szezon első hazai bajnokiján a tavalyi ezüstérmes MAC Budapest ellen. A 7-6-os, hosszabbításos vereségért egy pont járt, de a találkozó ennél sokkal több pozitívumot hordozott. Ezekről beszélgettünk Prakab Gábor vezetőedzővel.

Ha nem akarsz lemaradni a szegedi hoki és a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű híreiről, kövess minket a Facebookon és az Instagramon!

– Nem kérdés, hogy a vártnál jobb eredményt értünk el, tavaly kétszer is simán kikaptunk a MAC-tól – értékelt a szakember. – Persze ehhez az is kellett, hogy kevesen voltak, nem tudtak három teljes sorral felállni, emiatt hamarabb elfáradtak. Ez egy ilyen sportág, rengeteget számít, mikor mennyi pihenő jut a meccsen belül.

A hét kapott góllal nem lehetett elégedett a vezetőedző, a támadójáték viszont kifejezetten jól működött.

– Hátul egyéni hibákból kaptuk a gólokat: mivel az ellenfélnél rutinosabb, tapasztaltabb játékosok szerepeltek, ezeket könyörtelenül kihasználták. Az utolsó harmadban nyerhettünk volna, megvoltak a helyzeteink, tiszta ziccerek, de azok is kimaradtak, a MAC pedig a hosszabbításban tíz másodperc alatt büntetett. Kár érte, mondom ezt úgy, hogy előre aláírtam volna ezt a szoros eredményt.

A rendes játékidő vége előtt Losonci Ádám a kapuba talált, ez akár győztes gól is lehetett volna, csak éppen a játékvezetők nem adták meg.

– Magasbotot ítéltek. Élőben nem lehetett jól látni, valóban az volt-e, a videóból sem egyértelmű. Maradjunk annyiban, hogy van olyan helyzet, amikor ezt megadják a játékvezetők, most másképp döntöttek.

A meccs kifejezetten izgalmas, közönségszórakoztató volt, a lefújás után mindenki elégedetten indulhatott haza, mert bár a szegedi siker elmaradt, megérte végigizgulni az összecsapást.

– Az emberek újra beszélnek a szegedi hokiról, ez jó! A vereségnek az a pozitív oldala, hogy van min rágódni, lehet elemezgetni a hibákat, elmélkedni a meg nem adott gólon. Öröm látni, hogy az embereket foglalkoztatja a szereplésünk – tette hozzá Prakab Gábor.

Szöveg: Gyúrós István
Fotó: Hemmerné Németh Annamária